Ajánlás

” Meglepődve tapasztaltam azt, hogy a Corvinus Egyetemen megrendezett konferencia előadói terme zsúfolásig megtelt és igyekeznem kellett ahhoz, hogy jó helyet szerezzek magamnak és a páromnak. Nem számítottam rá, hogy ekkora lesz az érdeklődés a téma iránt. Az előadás elejét hallgatva a makrogazdasági tanulmányaim definícióira gondoltam vissza, az erőforrások szűkösségére, a föld, a munkaerő és a tőke korlátozottságaira. Próbáltam párhuzamokat vonni az előadás gondolatmenete és a PhD tanulmányaim alapozó tárgya között. Teljesen érthetőek és logikusak voltak a prognózisok és az abból következtetett problémák. Ellenben mint „halandó ember” is ott ültem a teremben és más gondolatok is eszembe jutottak. Többek között a bőség szó jutott eszembe. Hiszen azt érzem – éreztetik velem – a mindennapjaimban, hogy bőven van minden a környezetemben, föld, munkavállaló, hitel, levegő, víz, vállalkozói szándék és akarat stb. Nincs itt gond! Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel a bolygón. Ezt a bőség érzést talán a szülői szeretethez tudnám hasonlítani, ami, mint tudjuk kiapadhatatlan! A szülő, aki szinte feltétel nélkül szereti gyermekét és folyamatosan csak ad és a gyermek, aki szinte fürdik a szeretet bőségében. És ez a szeretet – az évek elmúltával – bár már nem jelenik meg annyira, „szemmel látható” módon a felnőtté válás mindennapjaiban, de ott van állandóan közöttünk és csak akkor múlik el teljesen a fizikai megjelenésében, mikor eltávozik valamely szerettünk. Sokan ekkor akarják még gyorsan pótolni a szeretet adását (vagy kapását) és mindent megtennének, hogy az elszalasztott pillanatokat pótolják. Már késő…………és itt arra gondoltam, hogy talán az emberiség is így fog járni, mint a fenti példában a „tékozló” egyén. Akkor fogja érezni a források hiányát, amikor az utolsó csepp olaj kijön a Földből, mikor megissza az utolsó csepp tiszta vizet, mikor teleszívja a tüdejét az utolsó köbméter tiszta levegővel? A felelősségünk óriási!

Tanulni, szeretni és tenni! Tanulni, kutatni és megtalálni a fenntartható fejlődést támogató megoldásokat, szeretni magunkat, a családtagjainkat, a környezetünket, és embertársainkat és tenni, a jobb jövő érdekében, mert anélkül nem ér az egész semmit!

Én mint a logisztikai szakma egyik hazai képviselője ajánlom ezt a könyvet a logisztikai szolgáltatók vezetőinek, a logisztikai rendszerek kutatás-fejlesztésével foglalkozó vállalkozások szakembereinek és minden gyártó és kereskedelmi vállalat döntéshozójának. A logisztikai szolgáltatókat arra kérem, hogy környezetkímélő megoldásokat alkalmazzanak és ajánljanak a megrendelőik felé, a kutatókat és feltalálókat kreativitásra, megvalósíthatóságra, kombinált közlekedési alternatívák kidolgozására és a megtérülési szempontok figyelembe vételénél az externális hatások által okozott veszteségek figyelembevételére is sarkallom és végül a megrendelőket jó, körültekintő, környezettudatos magatartást támogató döntésekre kérem. A szervezetek együttműködésének hiánya, a kutatás, fejlesztés, innováció elhanyagolása, a kreativitás és a tehetségmenedzsment háttérbe szorítása mind-mind közelebb hozhatja a katasztrofális jövőt.

De még nincs késő, tegyünk közösen lépéseket egy „jó forgatókönyv” megírásáért! A szerzők már elkezdték, nekünk csak csatlakozni kell…”

Dr Karmazin György

2006 év logisztikai menedzsere
Üzleti Etikai díjas BI-KA Logisztikai Kft alapító tulajdonosa